Azonosítási módszerek

A biometrikus azonosítási módszerek terén számos típust megkülönböztethetünk. Ezek között megbízható és kevésbé megbízható, gyors és kevésbé gyors, drága és olcsóbb módszerek is megtalálhatók. Az alábbiakban ezeket az azonosítási módszereket vesszük górcső alá

Biometrikus azonosítás fogalma

A biometrikus azonosítás tulajdonképpen a személyazonosítás egy olyan fajtája, ahol az ember egyedi biológiai jegyein, élettani vagy viselkedési jellemzőin alapul az azonosítási eljárás. Az egyértelmű azonosításhoz egyedi, személyenként eltérő jellemzőket vesznek alapul az azonosítás során, amiket aztán összevethetnek a meglévő mintákkal és adatokkal.

Biometrikus azonosítás módszerei

A biometrikus azonosításnak számos módszere elterjedt, amik között számos aktív, de jó néhány passzív módszer is megtalálható. A legelterjedtebb azonosítási módszerek az:

A személyek beazonosítására szolgáló módszereket alapvetően két nagyobb csoportba oszthatjuk, melyek:

az aktív azonosítási módszerek és,
a passzív azonosítási módszerek.

A két módszer között alapvető eltérés az azonosítani kívánt személy közreműködésének szükségessége.

Aktív azonosítási módszerek

Aktív azonosítási módszernek minden olyan módszert, ahol az azonosítás megköveteli az azonosítandó személy közreműködését.

Jelenleg ezek az eszközök, rendszerek az olcsóbb kategóriát képviselik, mivel az azonosítás a személy valamely egyszerűen mérhető tulajdonságra irányul, és a mintavétel bármikor megismételhető. Például ujjnyom, tenyér stb.

Passzív azonosítási módszerek

A passzív azonosítás nagy előnye, hogy az nem követeli meg a személy közreműködését, ami higiéniai szempontból lehet előnyös, ugyanakkor mindenképp megemlítendő, hogy nehezebb a mintavétel és a rendszernek kell a megfelelő paramétereket kinyerni.

Passzív biometrikus azonosítási módszerként az íriszazonosítást modern megoldásait érdemes említeni, ahol gyakran több kamera segítségével történik a mintavételezés. E téren például gyakran egy kamera felel a szem helyzetének bemérésére, míg egy másik kamera ezt követően az írisz felmérését végzi. Ezzel gyakorlatilag kiküszöbölhető például az aktív retina azonosítás során a közvetlen szembe világítás. Ez sokak számára lehet kedvezőbb, hiszen sokan az egészségügyi következményektől tartva utasítanak vissza egy-egy ilyen azonosítási módszert.

Összegezve

A biometrikus azonosítási módokat tehát két főbb csoportba oszthatjuk. Egyes rendszerek aktív, míg mások passzív módon azonosítják a személyeket, amiknek megvannak a maguk előnyei és hátrányai is.