A biometrikus azonosítás módszereinek hála ma már több úton is lehetőségünk lehet személyazonosságunk igazolására, köszönhetően az emberi szervezetre jellemző egyedi biológiai jellemzőknek. Az alábbi cikkben a biometrikus azonosítás módszereivel foglalkozunk részletesebben.
Biometrikus azonosítás szerepe
A biometrikus azonosítás alkalmazását és szerepét úgy érthetjük meg a legjobban, ha más azonosítási technikákkal összevetve vizsgáljuk helyét a személyazonosítás területén.
A személyazonosítás alapvetően az alábbi elveken alapulhat:
- azonosító információ
- azonosító tárgy
- biometrikus azonosító
Az azonosító információ valamilyen általunk ismert, általában numerikus kód vagy alfanumerikus jelsorozat. Hátránya hogy az ember jelszavát elfelejtheti, ellophatják, vagy feltörhetik. Egyetlen előnye az egyszerűsége és olcsósága.
Az azonosító tárgyi azonosítás valamilyen tárgy birtoklásán alapszik (belépőkártya, igazolvány, kulcs). Hátránya hogy könnyen elveszíthetjük, vagy ellophatják.
A biometrikus azonosítás a személyazonosítás egy olyan fajtája, ahol az ember egyedi biológiai jegyein, élettani vagy viselkedési jellemzőin alapul az azonosítási eljárás. Az egyértelmű azonosításhoz az alábbi egyedi, személyenként eltérő jellemzőket.
Biometrikus azonosítás módszerei
A biometrikus azonosításnak számos módszere lehet, melyek közül az alábbiakkal találkozhatunk:
- ujjlenyomat
- írás
- tenyér és csuklónyomat
- talplenyomat
- retina
- kézgeometria
- hang
- ujjerezet
- DNS
- arc
- test hőkép
- szag azonosítók.
Természetesen a fenti listából nem mindegyik elterjedt módszer. A módszerek között ugyanis nagy különbség, hogy az azonosításra használt minta miként változhat az idők során. A gyorsan változó minták, mint az írás, vagy a hang alapú azonosítás ezért kevésbé biztonságos és tartós módszerek. Ezért jelenleg az alábbi módszerek a legelterjedtebbek és legbiztonságosabbak
Tenyérnyomat azonosítás
A tenyérnyomat azonosítás nem egy általánosan használt biometrikus azonosítási forma, elsősorban bűntettek helyszínén lelhető fel. Azonosításukkor általában a tenyéren található fővonalak ráncolatát, a fodorszálakat illetve a szövetmintázatot elemzik, amelynek során gondos munkát követően az ujjnyomathoz hasonlóan jellegzetes információhordozót kaphatunk.
Kézgeometria azonosítás
A tenyérnyomatnál gyakrabban alkalmazott azonosítási eljárás, amelynek gyors leolvashatósága illetve pontossága adja előnyét. Működésének lényege, hogy a kéz felületéről és formájáról vesz mintát, és azt analizálja, így figyelembe veszi az ujjak hosszúságát és szélességét, a kézfej szélességét, illetve a tenyér és az ujjak méretarányát. Széles alkalmazási területtel rendelkezik (munkaidő nyilvántartási rendszerek) és nagy előnye hogy más rendszerekkel is könnyen integrálható.
Ujj- és tenyérerezet azonosítás
Az ujj- és tenyérerezet azonosítás egy viszonylag új módszer a biometrikus azonosítás terén. A működés alapja, hogy az ujjat vagy tenyeret infravörös fénnyel megvilágítják, ami a különböző szövetekről a különböző szintű elnyelődés miatt, más intenzitással verődik vissza. Az érhálózatban lévő vér sokkal jobban elnyeli a fényt, így az szemmel látható módon kirajzolódik az eszköz számára. Előnyei közé tartozik, hogy nem befolyásolja felszíni sérülés, illetve szinte lehetetlen hamisítani.
Írisz azonosítás
A szem szivárványhártyáján alapuló biometrikus azonosítás egyike a legjobb azonosítási módoknak, köszönhetően az akár 400 azonosítható jellemzőnek. Ráadásul az írisz életünk során nem változik, így az eljárás megbízhatósága nő. Az írisz azonosításon alapuló technika nagy hátránya azonban, hogy a berendezések rendkívül bonyolultak, így áruk is magas.
Retina azonosítás
A retina alapú azonosítás során infravörös fénnyel világítják meg a szemfenéken található retinát, így az ujj- és tenyérerezet azonosítóhoz hasonlóan működve, az infrasugarak eltérő mértékben nyelődnek el, kirajzolva a szemfenék érhálózatát. A módszer egyik legnagyobb hátrányát jelenti, hogy a mintavételezési eljárás során az olvasóval közvetlen kapcsolatot kell kialakítania a szemnek, ami által nő a fertőzésveszély. Ilyen technológiát csak rendkívül ritkán alkalmaznak, általában nagy biztonságot igénylő helyszíneken.
Összegezve: A biometrikus azonosítás módszerei tehát szerteágazók, de elmondható hogy a leginkább elterjedt módszerek azok, ahol valóban egyedi és nehezen változó mintákat kezelnek (ujjlenyomat, retina).
